Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

NAGYAPÁM ICALAPÁCSA Azt súgta nékem Jehova, ne menjek innen sehova, csak rágjak füvet és kalácsot, egyem meg azt a kalapácsot, amit nagyapám rám hagyott. Jehova tudja jól, mi kell a költőnek, aki magányos: egy kalapács kell őneki, s aperitifként némi fű a rozsdásodó kalapácshoz. Villamosok közt fél a táltos, ezért a szárnyast eleresztik, egyen a költő kalapácsot, sóskát, füvet, némi kalácsot, s repülőn szálljon fel a Hegyre. Az olümposzi istenek csak mocorognak, mint a tetvek. Jehova tudja, mit akartam: úgy énekelni a szabadban, mint nagyapám nagykalapácsa. 1977 61