Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

egy idő óta a szabad versek riadt-ideges ritmusát veri —, szívét, mely félelmetes, konok és kiszámíthatatlan, mint maga a bűn. Lába alatt megreccsent a szú marta padló. A zaj, mint valami vészlövés, a lényegre irányította figyelmét. A lényegre... A kert fáit hideg szelek csavargatták, a súlyos lombú fák, melyek a valóságban nem is igen léteztek, nyöszörögve felverték a lélek fülledt, őszi magányát. Minden idegszálát megfeszítve figyelt a szörnyű hangokra. Ekkor döbbent rá bűnére... Huszonkilenc éve csak ezekre az észbontó, tébolyult hangokra figyelt, csupán saját kertjének barbár virágai érdekelték, dobhártyája csak ezeket a recsegő-visító hangokat engedte a tudatáig. O, mennyire gyűlöli verseit, a magány kertjének fájdalmas gyümölcseit! II Kiverte ablakait, melyekről a párát egy isten se bírta volna letörölgetni. 36