Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980
ÜLNEK A KÖLTŐK Ülnek a költők egyedül hársfaillatban konyakos kupicák közt ámuldoznak a kiürült csillagrendszereken az ellipszisek behamuzott peremén csodálkoznak a lányokon íme még vannak lányok öregasszonyok is sőt öregemberek szakállasok életerőtől dagadó aggok... Ülnek a költők egyedül szamócás fövenyen heverésznek cigarettájuk parazsát nézik az égen döbbenten látják a Göncölszekér is ott van a Fiastyúk is az esthajnalcsillag is ott tündököl még ahol akkor nemrég 1977 22
/
