Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

A FEHÉR BEREK Fehérek a berkek kökények havától, havazó reménytől, harangok szavától. Ebben a Berekben nőttem fel idáig: anyám derekától apám nagy hajáig. Itt láttam boszorkányt és fekete angyalt, opálos kísértet errefelé nyár galt. Itt csaltak a lányok először bokorba, itt voltam bíborló lángokba borulva, s feküdtem sokáig pirosló parázson: pihereszketésű, szeplős kis virágon. Ebben a Berekben sárkányok vacogtak Attila kardjától, amit nekem hoztak fekete paripás, kackiás vitézek, igazi hun ifjak, nem kondáslegények. Disznót is őriztem ebben a Bakonyban. Savanyú Jóska is én voltam titokban. S ha zúzmara verte mesebeli berkem: rókalyukba bújtam — rege, róka, rejtem! Fehér most a Berek kökények havától, nem láthattok engem havazó virágtól, rókák szép fülétől, mik elémbe nőttek, fekete angyaltól, akit főbe lőttek. 152