Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

honnan jött a részeg tengerész a halszagú pipázó marcona hisz tengereink elapadtanak bárkáink a büszke araráton csoda ez a virgonc tintahal az akvárium füstvizeiben s a jól nevelt csicsergő delfinek a megóhajtott páfrányok között mert lentről fel s onnan leköltözött a szirti sas az egy helyben lakó és mókusokkal népesült be újra a jégtáblákkal ékes zöld folyó medrében a lucfenyők alatt kék szemű szerelmes szarvasok esténként a híradót lesik és ámuldoznak hogy írástudók az ekevasból kardot köszörülnek a vezérbika ibolyát legel a főpapokat mégis megverik elolvad majd az ararát ha énekelni kezdünk kigyulladnak majd a csodák ha érezzük a vesztünk forró szelekben zengenek a trombiták a mellek a fényes nikkel sörnyitók is csengő dalra kelnek a szirti sas (a hős tenor) nagy csodákat rikácsol és koloratúr szólam száll a bevarjazott fákról a csodák háromszáz napig sőt tovább eltarthatnak 149