Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980
A TÁSKA Öreg, viharvert, szomorú. Tíz évig szolgált tisztességgel,, puliként követett erre-arra, hordta utánam mindig, ami kellett: szelet szalonnát két kenyér között, vöröshagymaszagú verseim, álmaim gyűrött celofán zacskóját. Hozzám szokott. Sosem felejtett vonaton vagy villamosban. Vezetett erre-arra tíz éven át. Űj táskát vettem. Modern és előkelő, akár egy japán tévékészülék, de reggelente hallom ám: az öreg, kopott, elhagyott holmi keservesen vinnyog a sarokban. 1971 136
/
