Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

s az isten is csak nékem működött rongyos cipőkben fényes bocskorokban s bár megtagadott később alattomban imádni fog még érzem s küszködök miért nem vagyok pesszimista ? mert kígyóim magára rakta ő ki nem angyal és nem is szerető ki nem anyám és nem is asszonyom kit én teremtettem magamnak egyszer és most vigyáz rám dühös türelemmel már meghalnék de őmiatta élek oly gyenge még hogy sírva nézem őt oly gyenge már hogy meg sem halhatok miért nem voltam pesszimista ? mert akkor még az ökrök lábnyomán forrás fakadt megnéztem benne arcom s az arcomat nem rugdalták még össze ökörpaták és őrmesterbakancsok s a galagonya piros gyöngyeit nyakadba fűzhettem világ s valahol mindig nyílt a pitypang valahol mindig nyílt az ág miért vagyok derülátó ? mert tudom már hogy halandó vagyok akárcsak a kicsik és nagyok mert semmi még el nem végeztetett se oradour se Waterloo felett 127