Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980
A HÓ Az életemet félreértették, magam sem tudom, mit csináljak. Zöld levelemre igényt tart már az emberfia s minden állat. A hó, az mindent beborít, egyformán szeret minden ágat. Némán és öntudatlanul üdvözíti a kerti fákat. A villanydrótok boldogan feszülnek rá a szürke égre, s fehér örömben úsznak el a kék valószínűtlenségbe. A hó, az mindent beborít, önzetlenül tisztára mossa a sok pocsolyát, mord tetőt s a holtakat, tisztára mossa tolvajok áruló nyomát, álnok szerelmek tanújelét, rózsák fekete szirmait, gyilkosok revolverét... 11
/
