Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

ÜZENET A BARLANGBÓL Ne higgyétek, hogy a nagy hideg kergetett a barlangba, remek bundám van, zordabb időket is átvészelhetnék, álmos sem vagyok, mint sokan vélik, mesebeszéd, hogy durmolni szeretnék. Egyszerűen: unom az egészet, itt nem segít a dörmögés már, hisz berekedtem, annyit zsörtölődtem, és miért ? A nyulak gyávák most is, a saját fülüktől megijednek, a rókák ravaszak és önzők, a farkasok gonoszsága határtalan, a szarvasok szerelemtől elvakultak, az egerek nemi élete féktelen, a sündisznók lusták és morcosak, s férgeket zabálnak. Unom a dolgot. Moroghat ezeknek a medve! Erkölcs, szolidaritás, megfontoltság ? Politikai érzék ? A nyulak a mai napig sem különböztetik meg a puskát a kapanyéltől. A farkasok ? Ha sokáig nem látnak juhot, embernek nézik, s felfalják egymást. Javíthatatlan, bitang állatokkal nem érdemes együtt élni. Ezért vonultam ide, a barlangba. Van egy kis mézem, dióm, vadalma, kökény is akad a sarokban, kihúzom tavaszig. Egyedül, derűs összhangban önmagammal s a hulló hóval. Az egyedüllét nyilván majd bölcs gondolatokat sugall, azokat nyomban elfelejtem. Tavaszig szeretnék leszokni a meddő állatszeretetről. 114