Szenes Piroska: Csillag a homlokán

Póla vérvörösen tartotta eléjük a tálat. Marka szeme halványkéken lángolt, és Kata csak a földre mert nézni. A komornyik az ajtóban állt, és figyelte a felszolgálást. A gróf néha felnevetett, és a kislányokra nézett. A grófné hanyagul hátradőlt, és vele nevetett. Amint jött a július, a grófnak egyre ádázabb jókedve lett, de a grófné már unta a tejszínben mosdást és uszályos pongyoláiban a heverést. Leveleket kezdett írni Bécsbe. Hogy a baj lassan távozott tőlük, újra megunta a férjét. Már a cselédség is bomlónak érezte a helyzetet. Bár a komornyik nem közlékenykedett a szakáccsal sem, mégis tőle tudták, hogy már nem tarthat sokáig a nyaralás. A szakács öt kilót hízott, ez bosszantotta. Kelletlenül bánt Ankával, és nem akarta megígérni, hogy magával viszi. Anka telebőgte a cselédszobát, és Póla kárörvendve nevetett rajta. Nagyon bízott benne, hogy a grófné elviszi magával. Unalmában a tervbe vett őszi vadászatról beszélt vele a méltóságos asszony, és ezt biztos, jó jelnek vette. Szabad idejében csipkés ingeket varrt, vidáman röpködött a lépcsőkön föl-alá, és nagyvárosi életről álmodozott. Marka éjjel-nappal nyúzta, ígérje meg, hogy őt is viszi. — Hogyan vihetnélek, mi vagyok én? — bosszankodott Póla. De Marka sírógörcsöket kapott, hazaszaladt anyjához, ott jajgatott, hogy Póla nem akarja, hogy Pestre menjen. — Ejnye, te ostoba! —feddte meg a szakács. — Mit gondolsz te, a pesti palotában tán szükség van rád? örülj, hogy itt maguk elé engedtek a méltóságos urak, te taknyos! Katka nagyon is belátta ezt. Csak búsult, ha arra gondolt, hogy elmennek az urak; csak érezte, hogy ki kell használni minden jót, ami megvan, örülni kell mindennek, és vidámnak kell lenni, míg lehet. Egy délelőtt felszaladt szobájába tiszta kötényért. Az urak nem voltak a házban, hangosan énekelt. Kezében a köténynyel éppen szaladt vissza, mikor a lépcső tetején majd nekiesett a méltóságos úrnak. A gróf zajtalan ugrásokkal szaladt fel meztelen talpain, naptól teleszívott teste rőt szőreivel izzott a homályos folyosón. Kata megrettenve állt 84