Szenes Piroska: Csillag a homlokán

így, s nagyon meg volt zavarodva. Oly rossz forróság fogta el, ha eszébe jutott, hogy el akarta feledni, és se Markának, se Pólának nem szólt. Most agyonrémülve nézett be Marka után a szobába, amely tele volt toalettszer, dohány és szellőzetlen hálószobaszaggal, mert még nem volt benne kitakarítva. Marka a szoba közepén állt, és lehunyt szemmel, táguló orrcimpával szaglászott a levegőben. Látni csak a szétdobott ágyat láthatta meg a mosdón kirakott szappanokat, üvegeket, a szekrények zárva voltak. Marka arra fordult, ahol a legtöbb szagot érezte, kinyúlt egy alabástromszínű, porcelán krémes tégely felé. Levette a tetejét, beleszagolt. Katát erre olyan rémület fogta el, hogy susogva bekiáltott: — Valaki jön! — És a szobájukba szaladt. Marka is megijedt, és fejvesztetten menekült utána. Délután küldönc érkezett a postáról expresszlevéllel. Fölvitték a méltóságos úrhoz. Éppen amint ők ketten a komornyik utasítása szerint uzsonnához terítettek, a másik szobából egyszerre olyan csúnyán hallották káromkodni a gróf urat, hogy a vér meghűlt bennük. A grófné is kiáltott valamit, amit nem értettek, erre a komornyik kihajtotta őket a szobából. Később érintetlenül hordták le a gyönyörű uzsonnaasztalt. Az egész házban senki sem mert moccanni, csak az urak szobáiból hallatszott ajtócsapkodás és dühös kiabálás. Estefelé, amint a malacoknak levitték az ételt az ispán udvarára, nagy csődületet láttak a ház előtt. -—Gyerünk oda! — mondta Marka. Letették a dézsát, és odaszaladtak, ahol már az ispán urat is látták állani. Egy fiatal legény, akit már a csehek vittek be katonának, állt a kör közepén, és hevesen beszélt. — Hát osztán, mikor híre jött, hogy a bolsevikok bevették Ipolyságot, és nyomulnak előre, nagy izgalom lett a városban. Nekünk már nem volt szabad kijönni a kaszárnyából, kétszáz legionár járt patrujban a városba körül meg a városban, és a kaszárnyát is ők őrizték. Az emberek izzadt arccal hallgatták, lélegzeni is alig mertek. 74