Szenes Piroska: Csillag a homlokán

törte, mint hízelegje be a legjobban magát. A grófnénak tág pórusú, durva bőre volt, keményen férfias arca. Póla arcbőre, mint a fiatal szlovák lányoké, finom fehér. Reggelenként masszírozta be ügyes ujjaival a finom illatos krémet a grófnő meleg víztől megpuhult arcába. Rábeszélte, hogy tejszínben mosakodjék. A falusi lányok a jólét elérhetetlen jelének és biztos szépítésnek tartották a tejben való mosakodást, ő még megtoldotta a tej színével. A szeplős arcra ugyan egy más, jóval gusztustalanabb folyadékot tartottak kitűnő hatásúnak, Póla egy pillanatra gonosz mosolylyal arra gondolt, hogy ajánlani fogja, de nem merte. — Űgy? — kérdezte a grófnő érdeklődve. — Báthory Erzsébet, mondják, szintén tejben mosakodott először, aztán vérben, — Kissé megborzadt. — De mondják, igen szép lett tőle. Póla nem akarta elárulni, hogy nem ismeri Báthory Erzsébetet, azért csak azt kérdezte: — Marhavérben vagy csirkevérben? A grófné felnevetett. — Szűz lányok vérében, kedvesem. Piros arcú tót lányok vérében ... — Jesszusmária... szűz lányok vérében? Csak az a jó? És szabad neki azok vérét venni? — Oh, hiszen az már régen volt! — nevetett a grófné. — A famíliám különben valami rokonságban volt vele. Később a villásreggelinél mondta a grófné az urának: — Képzelje, milyen régi hagyományok élnek a népben. Tudják, mint Báthory Erzsébet, hogy a tej fehérré teszi a bőrt. Hogy a vér pirossá teszi, azt bizonyára félelmükben felejtették el. Joggal, hiszen az ő vérükről van szó. — Ne beszélj, kérlek, ostobaságokat — szólt bosszúsan a gróf. — Ezek kommunista beszédek. Ezentúl minden reggel egy dézsa friss tejet hoztak be a kastélyba lefölözni a grófnénak mosdóvíznek. Póla remélte, hogy a maga számára is félretehet belőle, de a konyhalány irigyen mindig rálesett. A komornyik arra is ügyelt, hogy még a felhasznált tejszínt se tehesse el. Ki kellett rögtön önteni, nem tudta, miért. 58