Szenes Piroska: Csillag a homlokán
elmosták sápadt arcát. — Az anyám úgy leforrázta a lábát, hogy a tiszta csontja látszik ki. A szakácsné kezéből kiesett a kés, a nagyságos asszony megborzadt. — De mégis ... — mondta meginogva. — Kezét csókolom — zokogta Póla. — Az Isten áldja meg, nagyságos asszony, a jóságáért, visszajövök én. Itt hagyom a könyvemet is, meg a fizetésemet is. Már kint is volt az ajtón, azonnal leállítva könnyeit. A szakácsné káromkodott egy nagyot, most egyedül dolgozhat, míg beáll egy új lány. — Ezek a szegény parasztasszonyok annyit kínlódnak — jegyezte meg a nagyságos asszony zavartan. — Talán igaz is. — Ugyan, nagyságos asszony, hát elhiszi az ilyen komédiát? — De hiszen így sírni csak nem lehet ok nélkül. Ezt még egy színésznő is megirigyelhetné — szólt a nagyságos aszszony. Olyan rosszak ezek egymáshoz — gondolta még, amíg bement. Póla megtetszett a grófnénak, olyan alázatos tudott lenni. Gyakran csókolt kezet, és a grófné dicsérte az egyszerű nép romlatlan lelkét. Elnézte sok minden járatlanságát, szórakozott vele, vagy tanította. Maga is csodálkozott most, hogy mi mindent kell tudnia egy jó komornának. Dolog mindenképpen egyre csak több lett. Még két szoba között törték át a falat, szerelők fürdőszobát csináltak, a szakácsnak segítség kellett. Villanyt is napok alatt akartak. Igaz, a gróf is szívesen vezette a munkálatokat, és felélénkülve eszébe jutottak a Wolhyniában töltött szép hetek, amelyeket mint huszár őrnagy odakinn töltött. Póla felajánlotta segítségnek a húgát. A komornyik kezdetben kicsinek találta a segítséget, jobbat azonban nem találtak. Erre Póla azt ajánlotta, hogy fogadjanak fel még egy kislányt, a kis Katát. A komornyik behozatta Katát, az alig mert felnézni szigorú arcába. Felvették mindkettőjüket. Kora reggel egy beállított szolgalegény telehúzta a pad56