Szenes Piroska: Csillag a homlokán

folytonos folyamába, mint kábult madár a kígyó torkába. A templom tömve volt néppel, a pap már litániázott, de az ő asszonya csak tolakodott előre. Kicsi testével mint a gyík furakodott a népek között, kezénél húzva a kislányát. Kata ment utána, a fiú azonnal eltűnt. Egyszerre megakadtak, és ott maradtak egy csomó fekete ruhás asszony között. Az orgona búgott, föl-le hullámzott, és gyöngyszürke színe volt a hangjának. A pap úgy énekelt, mintha asszony lenne; csengetés hallatszott, és mindenki térdre borult. A kóruson kisfiúk éneke csapott fel, Kata utánanézett a kupolás menynyezet felé, egy lebegő ruhás szentet látott a falon, arany szemével haragosan ránézett, és karját felemelte felé. Majdnem elbukott ijedtében, a színes ablakon a fény úgy hatolt be, hogy a festett szent megmozdult benne. Az orgona búgott, búgott, az emberek énekelni kezdtek. Figyelte, mit énekelnek, imakönyve nem volt. Nem értett az énekből semmit, egy asszony ránézett, mit bámul úgy a szájára. Akkor észrevette, hogy itt magyarul énekelnek. Megijedt, hogy neki talán nem is szabad idejönni, homályos rossz érzése támadt, hogy az itteni Mária talán nem ugyanaz, aki az övéké, és aki oly kegyes volt hozzá. Lehúzta a fejét, és úgy tett, mintha ő is énekelne. — Szszszsz ... ssss ... — susogtak körülötte az öregaszszonyok, ő is úgy tett, de attól félt, hogy mindjárt felfedezik a csalását, és kidobják. Később elfeledkezett az ének szövegéről. Valami olyan szép széleset, mindig visszatérőt kezdtek énekelni, azonnal megjegyezte, és fölragyogó szemmel velük énekelte, szavak nélkül. Melle kitágult, és tisztának, könnyűnek érezte magát. Mikor vége volt, alig tudott felállni. Asszonya indulni készült, ő elbújt egy csoport nő mögé. Még itt akart maradni, úgy érezte, hogy fontos dolga van itt. Behúzódott egy üres padba, a misének vége volt. Az orgona egy ideig még búgott, mintha a meggyűlt hangok csak lassan tudnának távozni belőle. Kata szinte leguggolt a padban, hogy ne lásson senkit, annyira szeretett volna egyedül maradni fontos dolgával. De a templom nyitva állt, elkésett imádkozok, buzgó nénikék vagy hirtelen betérők 309