Szenes Piroska: Csillag a homlokán

odaszólt a kocsisnak, küldje haza az urát. De az apko már nem volt az állatok között. Otthon, a homályos szoba-konyhában a lócán ült, és nyugtalanul bámult az asztalra, amelyen valami nedvesen csillogó, sötét kis tömeg feküdt. Kata a sarokban állt a kis Zuzkával ölében, és görcsösen zokogott. Gyurko az apja és Kata közt, szeme a rémülettől kitágult. Az udvaron asszonyok álltak, bebámultak a nyitott ajtón, szemük fehére ijedten forgott. •—Tyetka! — kiáltott Marka élesen, amint a hazatérő asszonyokat az udvarba fordulni meglátta. — A kis Misko beesett a vizeshordóba, és megfulladt! Mamka rábámult a kislányra, kinek sápadt szeme most barátságtalanul zöldes fényben úszott. Az ő ajkán még ott ült a szelíd öröm mosolya, még ott lebegett fölötte egy pillanatig. Aztán felsikoltott, és berohant a szobába, válláról a csizmák pufogva hullottak utána, a kosár utánuk, mint a nagydob. Gyurko rémülten ordítani kezdett, apko földfekete arca elsárgult. — Gyilkosok! — kiáltott az anya esztelenül. Csak kendőjétől akart megszabadulni, csak azt tépte. Kata előrelépett, remegve minden ízében, hogy odanyújtja magát áldozatnak. De torka úgy összeszorult a zokogástól, hogy a lélegzet már nem talált benne utat. Arca elkékült, és a kicsit kiejtette öléből. Misko egy kis piros alma miatt halt meg, melyet még félig sem fogyaszthatott el. Nyugodtan üldögélt a tűzhely előtt, száraz kukoricatorzsából építeni akart valamit, mikor ebéd után bejött hozzájuk Marka. Sápadt volt, és unatkozott. Hol felvette, ami a keze ügyébe került, hol meg letette. Föl-alá járt, a szeme nyugtalanul repdesett. Kata éppen Zuzkát ringatta el a bölcsőben, ahol tavaly még Misko feküdt. — Nézzük meg a kislányt — szólalt meg Marka, kínzó unalmában megállva a bölcső előtt. Zuzka már aludt enyhén ringó bölcsőjében, szőke hajacská30