Szenes Piroska: Csillag a homlokán

szen közelről. Húzta, taszigálta, forgatta a kert felé. — Mindenkivel tréfálok, csak veled nem. — Ezt is mondod te mindenkinek — szólt Kata búsan ellankadva. Már egészen benin voltak a kert csikorgó útjain, meztelen karját hűvösség és láz borzongatta. Már nem nagyon védekezett, Janko megkapta két karját, magához szorította, és gyorsan erősen megcsókolta a száját. A világ elborult előtte, és elváltozott. A teste eltűnt, semmivé lett, nem érezte. Csak a száj maradt, a száj élt. Két száj, mely egybeolvadt, és forrón óriássá duzzadt, ajkai közé került a szív, a szív, mely elszorult, mintha édes-fájdalmas tenyér fogná marokra, és aztán elengedné. A vér mint piros-fekete tenger áradt el mindenen, szikrák pattantak szét és sustorogtak, torka kiszáradt, és hiába erőlködött hangért. Elhagyta magát, engedte magát alámerülni ijedt és fuldokló örömmel, aztán egyszerre megrázkódott. Az ajkak elváltak, lába földet ért, fogak forró marását érezte, és dohánnyal kevert hagymaízt a nyelvén. Szédült, meg volt zavarodva. Nem tudta, örüljön-e, vagy szomorkodjon, hogy sírjon-e, vagy nevessen. Janusko lihegve húzta valahová beljebb, nyirkos hideg áradt kihevült testére valahonnan alulról, érezte ... a közeledő földről. Szeme megnyílt, látta árnyékként megnőni és közeledni maga felé a lucskos bokrok bogas fészkeit, és Janko elváltozott arcát, amint összeharapott szájjal föléje hajolt. Ijedtség rázta meg, és izmait ellene feszítette. — Kata! — kiáltott a zúgó csöndbe Anna éles hangja. — Kata, a szentedet, nem hallod, hogy hívnak?... Hol jársz? — Eressz! — lihegte ijedten Kata. — Eressz! De a fiú mintha nem értette volna, csak szorította, rázta, préselte dühödten. Aztán egyszerre káromkodva eleresztette. Kata, mint a rémült nyúl, rohant a konyhába. Zilált volt, a szája úgy égett, hogy azt hitte, azonnal meglátszik rajta a tovább égő csók és a szokatlan dohányszag. És éppen a nagyságos asszony állt vele szemben, az ő büszke kék szeme nézett rá fürkészőn. — Csak kiszaladtam... — dadogta, és lebomlott kontya után nyúlt. 242