Szenes Piroska: Csillag a homlokán

a bögre pereme mögül is kivillant ijedt szeme. Akkor megszólalt a csengő éles hangja, egyszer, ami Katának szólt. Beszaladt a szobába, mert a kislány hangja már átvert a falon. Hátulgombolós éjjeli flanellruhájában ott állt a kislány az ágyacskában, rázta a rácsot, és sikítozott. Arca egészen vörös volt, és finom bőre alatt lüktettek az erek, anyja előtte állt, és nyugodt szóval próbálta csillapítani, de szeme egészen aggodalmas volt. A fiúcska ott feküdt az ágyban, kinyújtózva és mozdulatlanul, mintha aludt volna. De sötét szeme nagyra nyílva figyelte a kislány tombolását, majd néha kérdően nézett az anyjára. ;—Mi baja Médikének? — kérdezte Kata egyik riadtságból a másikba esve. Még félő tiszteletéről is elfeledkezett, amely a nagyságos asszony jelenlétében mindig megbénította. — Mi baja? — kérdezte asszonya, mint aki éppen most vesztette el türelmét. — Eddig még nem tudja, de mindjárt fogja tudni. — Megmarkolta hátul a bugyogót, és rápaskolt néhányszor a kislány feszes felére. Kata észrevette, hogy a kisfiú halkan elmosolyodott, és felsóhajtott. De Médit mintha egészen megszállotta volna az ördög, tombolt. A szája majd szétrepedt az ordítástól arca eltorzult, és éles sikoltásai idegeket hasogattak. Az anya elsápadt. Lehajolt a fiúcskához: — Gyere, Bubika! — A fiúcska engedelmesen felállt, és anyja kiemelte az ágyból. — Te hozd a másikat! — szólt oda Katának, és bement a kisfiúval a fürdőszobába, ahonnan hallatszott már a megeresztett víz csobogása. Kata tanácstalan rémülettel nézett a gyerekre, aki már fuldoklott az ordítástól. Vékony ujjai mint a vaskapcsok tartották az ágy rácsait, és rázták remegve. — Médike ... — mondta Kata halkan és tehetetlenül. Meglepetésére a kislány azonnal elhallgatott, amint az ő félénk hangját meghallotta. A dühös könnyek még végigcsorogtak arcán, arca még vörös volt, de rögtön egészen nyugodtnak látszott. Csak a szemében csillogott valami gonosz és gúnyos fény. 200