Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Gyere csak elő, Frtúzka, gyere csak elő!... Halljad, mit csinál a te lányod! Halljad, hogy dönt bajba más gyereket ! — Mamicska! — sikoltott Kata utána. — Jaj, ne mondja, jaj, ne! Aztán, hogy ne hallja anyját kiabálni, az ágyhoz rohant, és befúrta fejét a párnákba. A bölcsőben felébredt Zuzka délutáni álmából, fölkapaszkodott a bölcső ingó oldalára, és sírni kezdett. Kata könnyektől homályosan ránézett, megijedt, hogy kiesik, és odaugrott érte. — Katuska! — ismerte meg a kicsi örömmel. — Itthon vagy te, Katuska? A kis kezével simogatni kezdte, Kata könnyei elálltak. Fölkapta a kicsit, és kiszaladt vele az udvarra. Most már nem félt, pedig anyja szinte görcsökben kiabált. Frtúzné méregtől sápadtan feleselt az ajtajából, asszonyok álltak az udvaron. , — Hagyja őt, mamicska, mit tehet ő róla — kérlelte anyját, megfogta a karját, és húzta befelé. — Marka se tehet róla. Amint anyját ilyen magánkívül látta, mintha lehullott volna nagy kétségbeesése. Becsapta az ajtót maguk mögött, anyja leroskadt egy székre, valami mintha eltörött volna benne. — Azt akartam, hogy te ne úgy élj, mint anyád és más parasztlány — mondta fulladozva. Katát mintha ütés érte volna, úgy nézett anyjára. Erősen gondolkozott, fölébredt tudásokkal megértette anyját, és nagyon megfájdult a szíve. De most életében először vett magán tudattal erőt, és először életében formálódott meg benne világosan a gondolat. — Ha mindenkivel megtörténik ez — mondta lassan, sajgó szívvel —, akkor én sem kívánhatok másmilyen sorsot. Kimondta, és nagyon-nagyon sajnálta az asszonyokat. Anyja letörülte hűlt könnyeit. — Neked most kétszer olyan jónak és deréknak kell lenned, mint eddig voltál — mondta keményen. — Hogy mindenki rossz szava elhallgasson, ha téged meglát. 168