Szenes Piroska: Csillag a homlokán

De se Annus, se Ilona, se a harmadik szeplős lány nem válaszolt. Kata aggódva nézett rájuk, mi lesz, ha egyik se megy. — Majd bolond leszek — szólt Ilona. — Csak napszámot kapok, semmi kommenciót, nem bolondultam meg, hogy főzés helyett aratni menjek! — Én se megyek — szólt a szeplős. — De én se ám! — kiáltott hangosat Annus. A kislányok ijedten néztek egymásra. — Nekünk ispán úr azt mondta, hogy ide jöjjünk — szólt Marka morcosan. — Mi eljöttünk. Hát mással meg ne törődjünk. — Igaz — mondta Kata megkönnyebbülve. — Tessék munka adni — fordult a fekete asszonyhoz. — Nagyon elevenek lettetek — szólt rájuk a kövér aszszony, aki deszkán hagymát vágott, egész kis hegyet. — Gyertek csak ide, majd sírtok egyet. A lányok nagyot nevettek. — Kata — súgta Marka mérgesen —, én valamit a fejükhöz vágok. Elkeseredetten fogták a két kést, melyet a fújtató kövér asszony a markukba nyomott, és metélni kezdték a hatalmas vöröshagymákat, öt perc múlva facsaró könnyben úszott a szemük, a hagyma bűze majd leszédítette Markát a lábáról. Nem is hallották, hogy Ilona megtanakodta Bora nénivel, hogy elmegy az irodába, és megkérdezi, kap-e kommenciót, ha kimegy az aratásba. Mert igaz, hogy nem aratásra vették fel őket, de az intéző úr mégis nagyon dühös lesz, ha meghallja, hogy sentki sem fogadta a szavát. — No, ezek már kisírták magukat, Varga néni — kacagott a pufók Annus, amint a kislányokra nézett. A hagyma fel volt vágva, de ők nyögtek és jajgattak, orrukat törülgették alsószoknyájukba. — Hagyd őket békén, Anna! — szólt rá Bora néni, de aztán ő is nevetett. — No, ti szerencsétlenek, gyertek most krumplit pucolni. A kislányok nyomorultan és megalázva érezték magukat. Hagyma csípte ki könnyeiket, de mérgesen és szomorúan 118