Szenes Piroska: Csillag a homlokán

tad, lelkem, Zelenyákot, neki adtam megbízást összeszedni az embereket. Menjetek, iratkozzatok fel nála. — Minek mennénk mi a lábhoz, tekintetes úr, mikor éppen a fejnél vagyunk? — kérdezte Póla hízelegve. — Ne tessék bennünket azért a faluba küldeni Zelenyák után. Uradalmi emberek volnánk mi, hát miért kéredzkednénk őnála. — No jó! — nevetett az ispán. Visszafelé Kata beszaladt az istállóba. Estefelé volt már, a nagy tőgyű tehenekben az elnyelt harsányzöld fű már sűrű, sárga tejjé változott, éppen fejték őket. A fülledt istállószagban lábukat szétvetve elégedetten kérődztek. Imrus előtt tele sajtár állt már, habzott benne a langyos tej, éppen felállt, hogy bevigye a kamrába a gazdasszonynak. — Megyek aratásba — súgta oda neki Kata boldogan. Imrus csak ránézett fátyolos fekete szemével. — Gyere ki este az udvarra — szólt halkan, aztán ment a sajtárral. Fiatal teste oldalt görbült. Kata ott maradt állva a nyitott ajtó mellett, a meleg esti fény hosszú kévében vágott be az istálló gőzölgő homályába. Nézte a fejőasszony gyors keze mozgását, apja torz figuráját, amint szótlanul imbolygott a homályban, a puha földön, mint egy komoly és munkás gnóm, hallgatta a tej termékeny csurgását, és olyan meleg, jó érzés burkolta be szívét, hogy felsóhajtott fátyolos, nedves szemmel, és szeretett volna leülni, ledűlni az istálló földjére, karjára fektetett fejjel, és elaludni. Elaludni és felébredni a széles nagyvilágban. Hazament, de mert most csupa lebegő gondolat, szétmálló és összeálló gondolat volt a lelke, minden rosszul esett neki, amit látott, vagy amit tennie kellett. A gyerek sírt, nem tudta lecsitítani. Anyja fáradtan és idegesen kiáltott rájuk, ez most milyen rosszul esett. Vacsora után mosogatott, könyökig a langyos, mocskos vízben, a piszkos zsír kezére ragadt, ő pedig szeretett volna kiszaladni, felnézni a csillagokra és sírni. Nem tudta, mi baja. De mikor elvégezte a dolgát, és kisurrant a sötét, csendes udvarra, sejtelme támadt a világ nagyságáról. Feketén és vég nélkül terült 100