Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Katka! Fuss, fiam, frissen! — kiáltott a kis Kata anyja. — Hozz a boltból élesztőt, mindjárt bezárják! — Adjon pénzt — szuszmogta a kis Kata álmosan. A rőzsével teletömött kemence oly meleget árasztott, hogy míg szőke copfocskáit készítgette, a kuckóban lassan elbóbiskolt. — Gyorsan, gyorsan! — sürgette a mamka, a kemencétől a sublótig szaladt pénzért, szinte forgott, oly kerek volt háziszőttes pendelyében, amelynek elöl nyitott hasítékán kitolakodott útban levő gyermeke. Melle duzzadtan terjengett vastag inge alatt, csak a nyaka volt furcsán vékony, és a fejformája elnyúlt keskeny. Fehér csipke főkötője alatt hosszúkás kartonlapot hordott, amely elnyújtotta a fejét a szlovák asszonyok itteni divatja szerint. Neki is olyan csillogó, fekete szeme volt, mint a kis Katának, csak kerek, piros arca már megfonnyadt, és sárga foltok éktelenítették. Kata becsúszott csizmáiba, magára kapta a fekete nagykendőt, amelynek csücske utána csúszott a földön, mert még hétévesnek is igen kicsike volt. Az otromba kilincs nehezen engedett kis kezének, a kendő máris lecsúszott válláról, és Kata összerázkódott, mikor a tiszta, fagyos levegő megcsapta arcát. Vasárnap délelőtt volt, és mintha a nap is tisztábban, ünnepibben ragyogott volna a világoskék égen, nagy sárga foltokat vetve a hóra. Este sok hó esett, vasárnap volt, a majorban is tiszta maradt. A kis Kata trillázva futott az útnak, az álmosság egyszerre kiszállt szeméből, sőt nagyon is eleven lett. Óvatosságát hetykeséggel kendőzve úgy kerülte ki a szomszéd béresgyerekeket, mintha meg se látta volna őket, oda se hederített nekik. Pedig tegnap is verekedtek. 9