Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Khín Antal - 2. Gönczöl táltos

2. Gönczöl táltos Az ősmagyar csillagos égnek ma már törött darabjait őrzi a nép emlékezete. Pedig hajdan ugyancsak ékesen ragyoghattak a regék aranyos tükrében. A töredékek legalább odamutatnak. Ipolyi Arnold, a tudós főpap, még igen sokat remélt találni belőlük mikoron úgy gondolta, hogy „hitregéink a csillagokba emelkedtek, mert a földön elhanyagolták őket s onnan világítanak le, hogy felderítsék feledékenységünk éjét". Bizony-bizony már csak itt-ott találjuk halvány nyomát e hitregéknek nemcsak a földön, hanem a csillagokban is. Nemsokára elvész ez is az idők óceánjában, mint elvesznek maguk azon ősfoglalkozások: a halászat és pásztorkodás, melyeknek emberei idelenn ama tüzeket gyújtották, melyek „messziről lobogva tenger pusztaságon" vagy nagy folyamok partjain, de barátságosan, hívogatóan intettek az utas ember felé s melyeknél nemcsak az ételeket melegítették, hanem a sziveket is. Eme estéli halász- s pásztortüzeknél teremtődött évezredeken át a magyar csillagos ég ama dús rege világa, mely a mai kor gyermekének már csupa töredék, de drágakő és kedves emlék, mert mult idők történetéről beszél annak, aki figyelmesen, különösen pedig a szivével hallgatja. E romok közül ékes gyöngyök csillognak felénk a Csallóközből, az egykori Aranykertből, Tündér Ilona hazájából, a magyarság e klasszikus miniatűr darabjáról. Lássunk közülük egyet. Legjobban ismeri a csallóközi az ég csillagképei közül az Ursa maiort, vagy Nagymedvét, melyet ő Gönczöl-szekerének nevez. A szegedi magyar Dönczörnek, Dönczűnek, Dönczü-szekérnek 45