Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Néhai Kisfaludy Zsigmond: Somorja az Árpádok alatt

gával soknak ellenállván, bajtársaival együtt a szerencse esélyeinek tette ki magát, hol is testvére halálosan megsebesült, s a nevezett Apor harczosai közül sokat elfogván még többet megölvén, maga Apor is súlyosan megsebesíttetve alig menekült kezei közül; továbbá minthogy a pozsonyi vár Vüdricz nevű tornyát sok sebet és kődobást elviselve Fenségünknek visszaszerzé: azon Szent Mária nevű helységet, említett Károlynak, utódainak és utódai maradékainak örökös joggal és visszavonhatatlanul birtokul adtuk és adományoztuk. Minek emlékezetére s örök erejére jelen, kettős pecsétünkkel megerősített levelünket adtuk. Kelt Tivadar! mester szebemi prépost udvarunk alkorlátnoka, bizalmas és kedvelt hívünk kezei által Urunk sz. u. 1287. márc. 2. uralkodásunk 16. évében." Azonban Károly gróf rövid ideig bírta ez adományt. Mely évben s mi módon került Somorja ismét a korona birtokába? Bizonyosan nem tudjuk, de mivel Károly gróf örököst is hagyott maga után: valószínű, hogy e hely, mint még nem régen várbirtok, III. Endre által már az 1289-iki pesti országgyűlés határozata előtt, vagy mindjárt ezután, több más álladalmi javakkal együtt visszaköveteltetett, s lakói ezen a honi ipar felvirágzását szivén viselő s ingadozó trónjának a népesebb helyek kiváltságosítása által is támaszt kereső királytól, az 1298 előtti évek valamelyikében vagy talán éppen ebben, szabadlevelet is nyertek. Fenn van ugyanis egy Nagy Lajos idejében kelt hiteles, de fájdalom most már igen hiányos átiratban III. Endre 1298-iki levelének töredéke, melyben az Árpád-család e végsarja a pozsonyi főispán joghatósága alól teljesen kivett Marcsa-Magyar nevű birtok egy harmadát, minthogy szántóföldekben nagy szükséget szenved76