Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Csáder Mihály: Csallóközi népművészet (Csáder László és Nemesszeghy Jenő rajzaival)

községcsoportokat tanulmányozott át tüzetesebben, mintha a közbeeső területeken semmi sem lett volna. Elhanyagolta azokat a területeket, melyeknek nincsenek nyomban szembetűnő megnyilatkozásaik, így járt Csallóköz is. Tavaly előtt végre egy élelmes és aranyszívű művészember, Tichy Kálmán észrevette a bajt s igyekezett segíteni rajta. A magyar cserkészek figyelmét felhívta a népművészetre s lapjukban a népművészeti elemek gyűjtésére vonatkozó útbaigazításokat adott. Ekkor mentek végig Csallóközön élesszemű cserkészfiúk, akik a legszembetűnőbb s legkifejezettebb népművészeti motívumokból gyűjtöttek egy csokorra valót. Rajzolóik Nemesszeghy Jenő és C s á d e r László voltak, gyűjtésükből a mellékelt ábrák mutatnak be néhányat. Örömmel és csillogó szemmel mesélik, mennyi minden van s lehet benn a házakban, ahova ritkán van alkalom bejutni. Az ékes tulipános ládák, kézimunkák, gölöncsérremekek s a régi csallóközi céhek remekei még sok helyen megtalálhatók. Féltett, dédelgetett emlékek, de nem értékelik igazán. Ügy vannak velük, mint a színvak a színekkel, egyszerűen nem látják őket, s amint a színvaknak a virágok finom árnyalatairól, úgy nekik népművészeti tárgyaik művészi értékéről meddő dolog beszélni. A Csaillóközi Muzeumnak egyik legelőkelőbb feladata megmenteni, gondozni és a köz számára hozzáférhetővé tenni azokat az emlékeket, amelyek a múlttal összekötnek bennünket. A csallóközi közönség is óvja, vegye pártfogásába a népművészeti dolgokat s a múzeum vezetőségét támogassa nemes munkájában. Hiszen mi magyarok itt is mostohábbak, elhagyatottabbak vagyunk, mint más nemzetek; nemzeti eposzunk nincs, mithológiánkat 82