Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Néhai Kisfaludy Zsigmond: Somorja az Árpádok alatt

hamar szeretettel s ragaszkodással viseltetének e föld iránt, s minthogy merő magyarokkal jöttek érintkezésbe: családi s egyéb összeköttetések által nyelvüket és szokásaikat is magukévá tették, sőt velük össze is olvadtak. Somorjáról, illetőleg Szűz Mária tiszteletének szentelt egyházáról, melytől nevét nyerte, egy 1238-iki okiratban tétetik említés. Ezen okiratot először tudós Knauz-unk közölte, de egyúttal mint álmüvet muta tá be (az Oj Magy. Muzeum 1858-Íki folyamában) a világnak. Én ezen okmányt, hogy előre kimondjam, nem álműnek, hanem hiteles okiratnak tartom. Egyébként ezen 1238. okirat csak mellékesen érinti e helyet, körülményesen Kun László 1287-iki levele szól róla, mellyel e Szentmáriának nevezett községet Károly pozsonyi várgrófnak hadi érdemei jutalmazásául örök időkre adományozza. Mielőtt ezen okmányt helyi érdekességénél fogva magyar nyelven egész terjedelmében közölném, meg kell érintenem, mily szomorú napokat idézett IV. László 18 évi uralkodása a magyarság egére. László 10 éves volt, midőn atyja V. István meghalt. Kiskorúsága idején anyja Erzsébet és Pektári Joachim horvát bán kormányoztak, de oly önkényesen, hogy az országnagyok közül többen fellázadtak s a gyermek királyt anyjával együtt fogságba tették. A rövid időn belül kiszabadított és megkoronázott László indulatos, állhatatlan jellemű ifjúvá növekedvén, nem csoda, ha az ország legiszonyúbb zavarok s hatalmaskodások színhelyévé lön; nem csoda, ha az amúgyis féktelenkedő, elégedetlenségtől s nagyravágyástól zaklatott s a külellenség által is támogatott olygarchák, a rablás és 73