Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Khín Antal - 3. Csallóközi vizahalászat

volt — három mázsás —, a vajkai halászok fogták ezelőtt húsz évvel a sülyi határban. Még egy mitikus érdekessége is van a vizának. A csallóközi halászok emlékezetében él a haltündér, a halleány alakja. Beszél róla még öregebb dunamenti ember is. Ezeket ma már — mondják a halászok — nem lehet látni Felső testük nő volt, alsó részük pedig halfarkban végződött. Azt is hozzáteszik, hogy a tenger felől jöttek, mert igazában ez a hazájuk. Ebben rá lehet ismerni a mitosz-képződés magvára. Ezek a halleányok nem mások, mint a Duna egykori vizái. Föntebb láttuk, hogy a tengerből jöttek, igazi otthonuk a Fekete tenger. Azt is láttuk, hogy gyakran kiiemelkedtek a folyóból, mikor játszadoztak a hullámokon. Az egyszerű ember, akinek képzelete éjszakának idején megtelik a rejtelmessel, könnyen látott a homályban, sötétben emberi alakot e nagy halban s ha még hozzáveszszük, hogy a színe hasonlít az emberi bőr színéhez, két mellúszója pedig karnagyságú, már egy kis fantáziával! ,is megvan az illúzió. S hogy ma már nincsenek, ez is a vizák mellett bizonyít, amelyek szintén eltűntek az egykori Aranykertből. 54