Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

volt, arra már a temető elhelyezéséből is következtethetni. A sírkertet — ahol csak lehetséges — a falu közelében, félreeső, csendes, kies helyen hasítják ki, ahova csak a faluból vezet az út, többnyire alkalmatos gyalogút. — Nincs ott másnak keresője, csak falubélinek; az meg nem jár oda kocsin; a koporsót is csak vállon viszik oda. Mikor századok folyamán a templom sírboltja megtelt a földesurak koporsóival, a templomdomb meg a jobbágyok sírjaival, a lakosságnak s így a halálesetek elszaporodásával könnyű volt a gúthoriaknak temetőnek alkalmatos helyet választani, mert a mi kis falunkba vezet ugyan 3 út is, de ezeknek a falun túl nincs folytatásuk, csak a Dunáig. Meg is találták az akkori falu keleti szélén a csölösztői dunaág partján elterülő füzesben. — Nem zavarta ott a drága halottak nyugodalmát a kocsizörgés; nem volt ott kocsiút. Ma a mi falunk úgyszólván a temetővel kezdődik — amire nem igen találni példát — s legforgalmasabb útja, a somorjai, egyenesen nekiszalad úgy, hogy csak hirtelen megtörve fut a faluba. —• Idők folyamán nem a temető vándorolt ide a mai Gúthor északkeleti végére a zajos kocsiút „útjába", hanem benépesedése óta a falu változtatta helyrajzát a vízjárás változása szerint. Ez szabta meg a faluba vezető utak betorkolásának helyét is. — Mindez a régi Gúthorra vonatkozik, melynek egész e század elejéig a töltésen innen összesen 2 hoszszabb, 2 rövidebb széles és 2 keskeny utcája volt a falu északi szélén tágas térrel, melyen a falu patrónusának, szt. Donátusnak csonka szobra áll százados hársfák között. — Újabb időben, különösen az utóbbi 10 év alatt a falu topográfiája alaposan megváltozott. Beépült a Donatus tere s egész ház26