Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Bereck József - Valahol a második emeleten

Kikísérte Akantiszt, aki a folyosón elnézést kért, és elmondta, hogy ott könyörgött neki az asszony a bárpultnál, nem csinálhatott semmit, fölhozta, s különben is nagyon jó nő, és akarja... Elbúcsúzott a zenésztől. A folyosó végét alkotó üvegfalon keresztül egy ideig még elnézte a városka erőtlen éjszakai fényeit, majd visszament a szobába. Az asszony már ágyban volt. Ruhái szanaszét hevertek a szőnyegen. Aludt. Mivel nem tudom, hogyan kell befejezni egy levelet, egyszerűen abbahagyom az írást. Mindegy, hiszen még az sem biztos, hogy megkapod, hogy postára adom. S ha mégis, elnézésedet kérem. Nemsokára itt a reggel. Látom, hogy kelet felé már dereng az ég alja. Baráti üdvözlettel Kertész Tamás Aprólékos figyelemmel hajtogatta össze a levél lapjait. Ösztönösen megérezte, hogy az asszony felébredt, őt figyeli, de nem nézett oda. — Jó reggelt! — szólalt meg néhány perc elteltével az asszony. — Jó reggelt. — Már jó ideje figyellek. — Tudom. Megéreztem. — Mit csináltál? — írtam egy hosszú levelet. — Valamilyen nőnek, mi? — Nem. — Hát akkor kinek? — Nagyon kíváncsi vagy? — Nem, de azért megmondhatod. — A férjednek. — Ne hülyéskedj! Jancsinak? — mondta, nem túlzottan meglepődve. A hangja fáradt volt, és érezni lehetett rajta, hogy egyáltalán nem hiszi az egészet: — Neki. — Áááh... Inkább adj egy cigarettát! Odanyújtotta neki a dobozt. Az asszony az ágy egyik sarkába kuporodott. A paplant állig magára húzta. Kócos volt és nagyon sápadt. — Tüzet is kérek! — mondta. 310