Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Egri Viktor - Piri

Szerencsém volt; Piri vállalta a munkát, egy húszíves kézirat legépelését. Megállapodtunk abban is, hogy esténként nálam dolgozik, az én öreg, elnyűhetetlen Underwoodomon, amelyet egy ügyes mester magyar betűkkel és jelekkel látott el. Piri jól bírta a „rigolyáimat", a helyesírás szabályai ellen még Annusnál is ritkábban vétett; tisztán és gyorsan dolgozott, szóval ideális munkaerőnek bizonyult. Mialatt gépelt, én kéziratokat javítgattam vagy olvastam. Húsz-huszonöt oldal volt Piri napi adagja; néha éjfélig maradt, de a gépelés nem zavart senkit, dolgozószobám a ház földszintjén volt, a család az emeleten aludt. Egy este — már jó későre járt az idő — észrevettem, hogy a dombra kapaszkodó utca túloldalán egy micisapkás, vállban és derékban jól megtermett fiatalember sétál. A szemközti ívlámpa fényében megfigyelhettem, ahogy meg-megáll, cigarettára gyújt, és a házra tekint. Másnap ismét ott láttam sétálni. — Nem magát várja ez a fiatalember? — kérdeztem Pirit, és odaintettem az ablakhoz. Piri fel sem állt a gép mellől. — De rám vár... Megmondtam neki, hogy tizenegykor jöjjön a ház elé. — Az órájára nézett. — Még csak fél tíz. Hát csak várjon, ha annyira türelmetlen. Nagyot néztem. Kicsoda-micsoda ez a micisapkás, hogy ilyen kurtán-furcsán elintézi, várni hagyja? — Nem úgy van az, Piri... Lemegyek, és felhívom. Hűvösödik az idő, felöltő nélkül sétál, még megfázik. — Vasból van az a fiú. Egész nap a volán mellett ül a benzingőzben. Nem árt neki egy kis séta a friss levegőn. Piri arca kipirult, szinte tüzes lett, a fiú maradjon lent és várjon. — Itt elüldögélhet, engem nem zavar — mondtam, és indultam is, hogy felhívjam. A micisapkás meglepődött, amikor megszólítottam. Nem volt az a „fiú", akinek Piri rosszul palástolt zavarában nevezte. Izmos és arányos alakjából, szögletes arcából erő és nyugalom áradt. Széles és kemény tenyerének érdes volt a tapintása. A szemét lesütve, félszegen próbálta elhárítani meghívásomat. — Jöjjön csak velem, barátom. Pirinek még egy jó órányi munkája van. Nem hagyhatom itt az utcán ácsorogni. 30