Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Bereck József - Vihar előtt

kezéből kihullott a csonka dákó; nagyon sajnáltam tanácstalanságáért. Aztán megkönnyebbültem, mert tétova léptekkel elment. A kocsmáros mozdulatlanul állt a pult mögött. Néhány perc leforgása alatt Patassy Géza, Bíró Jenő, Bögi Rezső és Bugár Vince is elment. Az utcáról finom szürkeség lopózott a söntésbe, s a kocsmáros csak annyit változtatott eddigi helyzetén, hogy a kezét a tompa fénnyel megcsillanó réz sörcsapra tette. A kopasz férfi lassan feltápászkodott a padlóról. Értetlenül bámulta az ujja hegyéről csöpögő vért. Felém nézett, de tudtam, hogy nem lát. Teljesen józannak tűnt, amikor határozott léptekkel kiment a söntésből. A kocsmáros egy vödörbe vizet eresztett, és felmosta a padlóról a vért; a dákó darabjait a biliárdasztal posztójára dobta. Az ujjnyi ólomrudacskát is. Miután elkészült, megmosta a kezét, és visszament a pult mögé. Megszólaltam: — A dákó srégen törött el. Ismerek olyan ragasztót, amivel össze lehetne ragasztani. — Úgy látszik, elkerült bennünket a vihar. A Duna felé húzódott a felhő. — A törés mentén pontosan össze kell illeszteni a két darabot. Az univerzális ragasztó... — Pedig úgy nézett ki, hogy most igazán nem kerül el bennünket. Amikor hazafelé mentem, az utcán öregasszonyok beszélgettek, az istállókban felbőgött egy-egy tehén, s a kutyák felszabadultan szaglászták a kerítések tövét. 282 i