Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - A király

Kinyílt előtte a nehéz tölgyfa ajtó, s belépett a folyosóra, amely enyhén emelkedett, s beleveszett a végtelenbe. A folyosót — úgy érezte — puha, vörös szőnyeg takarja, amely felfogja a lépések neszét. Minden tiszta volt, világos, fénnyel teli. A csend könnyű kéksége áradt szét a dolgokon, s a király arcáról sugárzott a derű. Átlépte az utolsó küszöböt, hazaért, haza, ahol a ki nem mondott szavak is érthetővé válnak, ahol elég egyetlen mozdulat, és minden helyet talál magának a csendben. A király lassú léptekkel ment előre a folyosón. Szakadt bakancsa mintha nem is érintette volna a puha szőnyeget. Levetett köpenyét bal karján tartotta, s ment előre a zuhogó fényben. A folyosó jobb oldalán nagy termek hallgattak. Az első terem közepén vízzel teli medence csillogott. A király megállt a medence előtt, letette köpenyét, s kezét a vízbe mártotta. — Víz — mondta hangosan, s újra megismételte: — Víz. Levetette kabátját, áthúzta fején az inget, s a medence vizével megnedvesítette homlokát. Levetkőzött, s a medencébe lépett mezítelenül. A víz körülölelte testét, fölemelte, csendesen, méltósággal ringatta. A vizek örök, királyi méltóságával. Mikor kilépett a vízből, könnyű szél támadt, s megszárította a testét. Felöltözött, és kilépett újra a vörös szőnyeggel borított folyosóra. A következő terem fölött a nap állt. A terem padlóját homok fedte. A homok sima volt a padlón, mintha a nap sugarai egyengették volna el, a király akarata szerint. A király megállt a terem küszöbén, és végignézett a termen. — Homok — mondta hangosan, s megismételte: — Homok. A küszöb mellett bronzedényben három színes pálca állt. A király kivette az edényből a színes pálcákat, a földre fektette őket, jobb kezével egy csipetnyi homokot markolt fel, s a homlokára szórta. A nap megérintette sugaraival a király homldkát. Mezítelen lábával a király előrelépett a terem közepe felé, s a három színes pálcával három vonalat rajzolt a porba. A három vonal egy pontból indult, s mint a nap sugarai, hárôm irányba futott szét. A király felegyenesedett, nézte a porba rajzolt vonalakat, melyeket teremtő keze alkotott. Újra lehajolt, s új jeleket írt a porba. Csupa egyenes vonalat. A terem lassan megtelt jelekkel. 190