Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Egri Viktor - A máglya

bánatát, visszarántja őt a meredély széléről; a gyerek odaveszett, de hisz ők még fiatalok, életükbe visszatérhet a szerelem szépsége, gyermekük is lehet újra. Tilla mintha kissé magához tért volna, arca fásult vonásain áttört fiatalságának régi bája, de a fátyol, a fojtó háló még mindig takarta. Láthatta mindenki, hogy ez nem a régi Tilla, a figyelem és kedvesség legapróbb jeleinek is oly hálásan örvendő szép asszony. Kessler aggódó gonddal vette körül, orvosokat hívott hozzá, autóba ültette, vitte Pozsonyba, Prágába, egyetemi professzorokkal tanácskozott, és a válasz mindig ugyanaz volt. „Depresszió... Elmúlik, csak nyugalom, pihenés kell... Kímélni kell minden izgalomtól..." Tilla engedelmesen szedte az orvosságokat, Kesslernek gondja volt rá, hogy semmiféle előírást ne mulasszon el, és az asszony koromszín haja újra selymes fényben ragyogott, idomai kigömbölyödtek, már nem volt olyan ijesztőn sovány, ám mindez csak még inkább kiemelte, hogy az a fátyol még ott van rajta, s mint valami gyászos denevérszárny, veri az agyát, töri és zúzza tovább. Vajon mi történhetett vele ott Auschwitzban? Miféle borzalmakon esett át, s a kínok kútjának miféle feneketlen mélységébe nézett alá, hogy így elveszett, és nem tud magára találni, nem tud derűre hangolódni, csak hull, egyre mélyebbre hull a parttalan folyamba, amely viszi, sodorja a téboly felé? 2 Házivarrónő dolgozott nálunk, és én már kora reggel bevonultam dolgozószobámba, hogy ne legyek az asszonyok útjában. Estefelé bejött hozzám Viola, a varrónő. Negyvenesztendős, komoly arcú, pápaszemes vénkisasszony volt. — Nem zavarom? Szótlanul hellyel kínáltam. — Affidavitet kaptunk tegnap Amerikából... — jelentette be Viola halkan, rosszul leplezett ünnepélyességgel. A hír nem lepett meg különösebben; akkoriban sokan készülődtek el Észak-Amerikába, Angliába, Kanadába, Ausztráliába vagy Palesztinába, sőt akadtak, akik Peruba, Ecuadorba, Chilébe vagy Bolíviába 11