Török Elemér: Árnyak és fények
Távol és közel
halk zörejében gyönyörű fennsíkjaim hallgatásom színhelyei mintha el se mentem volna innen pacsirták égi derűje lobog fel bennem a hangtalan vonuló emlékek szívemig elérnek ó ez a nagy hallgatás mintha a létezés szűnt volna meg a körém tömörült jegenyék felett időm zászlaja leng a kővé dermedt csend nyugalmában 94
/
