Török Elemér: Árnyak és fények

Táguló idő

Égbe szúrt nagy tőr a templom tornya, vér csurog róla a horizontra, a galagonya tűzlobogása belepiroslik a pusztaságba. Ügy állok partodon, öreg Tice, mint ki vigaszért tér vissza ide, állok országos, mély hallgatásban, zöldmoha-csendű levélhullásban. A csend s a nyugalom szívemig ér, hazaindulok, emlékhad kísér, nyárról álmodó alvó bogarak felrezzennek a lépteim alatt. 80