Török Elemér: Árnyak és fények

Táguló idő

VONATON Boldog vagyok, hogy hazautazom, most is, mint mindig, a gyorsvonaton, az ölemben unokám szendereg, robogunk át épp a Bodrog felett. Ez már a Bodrogköz, a szülőföld, engem mindig fiaként üdvözölt, csodálva nézem most is tájait, hol pipacs lobogtatja lángjait. Jegenyék nyitják kéklő ablakát, szívem emlékek melege járja át. Halkan kattogó vonatkerekek, lassan már falum, Lelesz közeleg. Kis unokám még alszik, álmodik, jó lenne így utazni napokig, nézni az álmát, ahogy mosolyog, s visszahunyorognak rá a csillagok. 64