Török Elemér: Árnyak és fények

Táguló idő

FORGÓ ÉVSZAKOK Nem fehérlik már a Vihorlát, talán a tavasz közeledik? Betűzöm létem örök titkát és összetartó törvényeit. Éveim egyre sokasodnak, én még új tavaszokra várok, tövis-sűrűjén át a napoknak vigasztalnak virágcsendű álmok. Köröttem a fák érdes ága, vakító, szilánkos fényjelek, forgó évszakok néznek rám a térből, hol csillagok fénylenek. Kilépek a táj négyszögéből, szél sziszeg a szorongó csöndben, s egy madár a messzeségből ködöt kavarva felém röppen. 61