Török Elemér: Árnyak és fények

Táguló idő

TÁGULÓ IDŐ Dér szitál a szunnyadó őszi rétre, nyomaszt emlékek kusza szövevénye. Tűnődöm, fényt a szemem meddig láthat, és ki épít gondjaim fölé házat? Milyen titkos erők hatalma késztet elviselni mindig a vaksötétet? Ha majd gyászoktól tizedelt életem mint a pásztortűz, kialszik csendesen, fehér lobogót ki tűz kopjafámra, s ki mondja meg, hogy nem éltem hiába? A folytonos kétség, ott mélyen, belül, gyötör és megkínoz embertelenül. Én már az élettől nem kérek többet, csak dolgos napokat és napos csöndet. 59