Török Elemér: Árnyak és fények

Jelzések nélkül

JELZÉSEK NÉLKÜL A fiú megállt az anyatej fehér hóesésben csodálni a tájat mely fényesre nőtt benne mindig is ide vágyott az aranykupolájú pusztaságba ahol felfénylik előtte a parasztősök tiszta szép tekintete feléjük fordítja fejét s nézi komor arcukat tele vannak félelemmel és alázatos hallgatással a sors minden ütésének végső feledése ez a pillanat ide még eljön sokszor mielőtt végképp elfelejtene emlékezni aztán már soha többé 35