Török Elemér: Árnyak és fények

Hétfő… vasárnap…

Túlélünk mindent, csak várni kell az alázat kényszere nélkül. Nehéz, persze hogy nehéz az örökös várakozás a félelem árnyékában. Végül egyszer ránk nyitja szemét a fény, kisimul homlokunk, és elfelejtjük a törvényen kívüli éjszakákat, s emberi múltunk nem emberi emlékeit. 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom