Török Elemér: Árnyak és fények
Hétfő… vasárnap…
mindig mosolygó arcodat, tiszta gyermekcsókkal, s fejemet öledbe hajtva csöndben elmondani: úgy lett, anyám, ahogyan akartad, a te nyelvedet beszélik az unokák — így élsz bennük örökre tovább . . . 137
/