Török Elemér: Árnyak és fények

Hétfő… vasárnap…

mindig mosolygó arcodat, tiszta gyermekcsókkal, s fejemet öledbe hajtva csöndben elmondani: úgy lett, anyám, ahogyan akartad, a te nyelvedet beszélik az unokák — így élsz bennük örökre tovább . . . 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom