Török Elemér: Árnyak és fények
Kopogtatok
ŐRZÖM A LÁNGOT Micsoda kor! Szorongok benne s érte, pedig kellene már nyugalom végre. Ha már nem jut is erőmből egyébre, sorsom homályló magasára lépve próbálok új dalt, s dúdolom magamnak — rám peregnek gyöngyszemei a napnak. Tűnődve múltamon nyugtatom lelkem, s őrzöm a lángot: rege róka rejtem ... 12
/
