Török Elemér: Árnyak és fények
Távol és közel
ŐSZI ELÉGIA Szitál a köd eső csöpög hallgatom egyhangú koppanásait elmúlt a szüret is s én valakit még mindig várok veréb gubbaszt varjú károg mást se látok a hervadó virágok fölött csak szitáló ónos ködöt az ősz kesereg az utolsó levél is lepereg emléked visszfénye biztatóan felfénylik bennem mint hold a néma tóban esik köd szitál ki tudja mióta 124
/
