Török Elemér: Árnyak és fények
Távol és közel
Vissza bogáncsos udvarunk tenyerébe mosolyod árnyékába megpihenni keresni az utat kezed felé s mint a hajnal ablakába kiálló jegenyék nézni szemedben a jóságot amire mindig vágytam keményen koppanó sóhajok között a tűznehéz anyátlan árvaságban 103
/