Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek – Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről
A NEMZETISÉGEK HELYZETE (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SZLOVÁKIÁRA) - I. A nemzetiségi jogok - 2. A nemzetiségek sajátos jogai - A nemzetiségek nyelvének használata
művekben, a statisztikai kimutatásokban, a sajtóban stb. olyan formában kell feltüntetni a községek és azok részei nevét, amint azokat a helységnévtár 7 6 tartalmazza. Eddig senki sem vonta kétségbe, hogy az említett jogszabályok összhangban állnak-e a csehszlovák föderációról szóló 1968. évi 143. sz. alkotmánytörvény 139. cikkelyével és az SZSZK kormánya törvény-előkészítő szabályzatának 64. pontjával. Ezek szerint ugyanis a legfelsőbb államigazgatási szervek általánosan kötelező jogszabályainak nem szabad ellentétben állniuk azokkal a törvényekkel, amelyek végrehajtására azokat kiadták. Más szóval nem szabályozhatnak mást, mint maga a törvény. Továbbá az alacsonyabb szintű jogszabályokat csak törvényi meghatalmazás alapján szabad kiadni. A fent idézett rendelkezés szabatossága ellen a nemzetiségi állampolgárok részéről mindaddig nem mutatkozott alapvető ellenvetés, amíg a nemzetiségek alkotmányban deklarált jogának terjedelmét és használatának feltételeit egyes szervek, szervezetek nem szabták meg utasításokkal, illetve hivatkozással az említett hirdetményre, azokat nem korlátozták, 7 7 s amíg a folyóiratokban ennek az értelmezésében nem történt hivatkozás a „nemzeti érdekekre" és a „nyelvtisztaság" megőrzésére. 7 8 Azóta azonban a 7. § 1. bekezdésének rendelkezésével szemben figyelemre méltó ellenvélemény alakult ki, amelynek lényegét a következőkben vázolhatjuk fel. Mindenki meggyőződhet arról, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsnak sem az 1969. évi 71. sz. törvénye, sem pedig az 1970. évi 130. sz. törvénye nem tartalmaz olyan meghatalmazást, amelynek alapján a Belügyminisztériumnak joga volna meghatározni a nemzetiségek nyelvhasználatának feltételeit és terjedelmét a helységnevekkel kapcsolatban, illetve joga volna azokat korlátozni. S magának a hirdetménynek sem akad olyan tételes része, amely expressis verbis engedélyezné vagy tiltaná a helységnevek magyar és ukrán változatának a használatát, természetesen csak hivatalos érintkezésben. Ezért a 7. § 1. bekezdésének jelenlegi hangzásából semmiképp sem szabad arra következtetni, hogy ez a jogszabály csak a szlovák nyelvű helységnevek és utcanevek képzését és használatát teszi lehetővé a Szlovák Szocialista Köztársaságban, s hogy az eddig kialakított nyelvi egységet a nemzeti demokratikus forradalom eredményeként kell felfogni. Egyébként a nemzetiségi alkotmánytörvény szerint a nyelvhasználati jog nem hivatalos érintkezésben való megvalósításának nincsenek sem feltételei, sem pedig korlátai, ezért ez nem is szorul törvényi szabályozásra. A sajtó pedig különben sem tartozik a „hivatalos érintkezés" fogalmának a körébe, így e téren a helységek - bármilyen nemzetiségű állampolgárok is lakják - magyar és ukrán nyelvű névváltozatának még törvény útján való szabályozása is alkotmányellenesnek minősülhet, nemcsak az erre irányuló törvényi meghatalmazás. A végrehajtási jogszabály pedig törvényi meghatalmazás nélkül ennek a kérdésnek a 7, 1 Megjelent az SZSZK Központi Közlönyének (Ústredný vestník) 1970. évi 8. részében 11. sorszámmal; a később módosított helységnévtárat az említett hivatalos lap 1979. évi 7. részében 7. sorszámmal tették közzé. A helységnevek magyar változatának használatát egyebek közt korlátozza a Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatalon kívül a Csehszlovák Rádió szlovákiai igazgatójának 1982. január 13-i utasítása, a Művelődési Minisztérium 1982. november 30-i MK 8307/82-21 sz. figyelmeztetése és a Kiadói Főigazgatóság igazgatójának 1982. december 15-i 1749/D-82. sz. utasítása. 7 8 Vö. Dárius Rusnák: Nová úprava názvov obcí a číslovania domov. Národné výbory, 1970, 16. sz., 30-31. 1. 208
