Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek – Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről
A NEMZETISÉGEK HELYZETE (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SZLOVÁKIÁRA) - I. A nemzetiségi jogok - 2. A nemzetiségek sajátos jogai - A nemzetiségek nyelvének használata
ezek a határozatok teremtették meg a mai gyakorlatot, s e téren hosszabb időre megszabták az államigazgatási munka irányvonalát. Az államszövetség létrejötte után a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának határozatai jelentenek további lépést a nemzetiségek nyelvhasználatában. Az 1972. május 10-i 211. sz. határozat értelmében „a fontos biztonsági előírásokat, a vészjelzéseket és a figyelmeztetéseket" magyar nyelven szintén fel kell tüntetni, 5 8 hogy segítségükkel a magyar dolgozók figyelmét anyanyelvükön is fel lehessen hívni a balesetveszélyre. E kormányhatározat következetes végrehajtása azonban csigalassúsággal halad előre. S bár egyes gyárakban, üzemekben, mezőgazdasági szövetkezetekben és szolgáltató vállalatok munkahelyein már szép számmal akad jó példa, az elért eredményekkel azonban egy cseppet sem lehetünk elégedettek, hisz pl. a „Dohányozni tilos!" táblával még a cukrászdákban és az étkezdékben is ritkán találkozunk, hát még az életveszélyt jelző figyelmeztetésekkel. Az olyan figyelmeztetés pedig, mint a „Balesetveszély!", a „Magasfeszültség!", az „Ivóvíz", esetleg az „Ivásra nem alkalmas víz" ritka, mint a fehér holló. Az e téren mutatkozó vontatottság és következetlenség teljesen indokolatlan. Az ugyanis egyértelműen bizonyított, hogy az ember anyanyelvén észleli leghamarabb a vészjelzéseket és a figyelmeztetéseket. Kiemelkedő jelentőségű az 1972. szeptember 27-i 388. sz. kormányhatározat. A rendelkezés értelmében meg kell teremteni az anyanyelvi továbbképzésnek mind az anyagi, mind a személyi feltételeit. Majd úgy intézkedett, hogy a nemzeti bizottságok magyar nemzetiségű képviselőinek a továbbképzését anyanyelvükön kell végezni, mert a kormány megítélése szerint így lényegesen javulhat a nemzeti bizottságok tagjainak politikai, általános műveltségi és szakmai felkészültsége. A határozat egyébként további lehetőséget teremtett arra, hogy a képviselők az eddiginél eredményesebben végezhessék közéleti tevékenységüket. 5 9 Az anyanyelvi képzés fontosságát mérlegelve fogadta el a kormány elnöksége 1972. október 18-án a 146. sz. határozatot. A döntésnél figyelembe vette annak a követelménynek az indokoltságát, hogy a magyar nemzetiségű képviselők - szlovák nyelvtudásuktól függetlenül - rendszeresen és folyamatosan sajátíthassák el anyanyelvükön az államigazgatás és a nemzeti bizottságok feladatkörével összefüggő szakkifejezéseket, s egyetértett azzal az előterjesztéssel, hogy a „Národné výbory" c. folyóirat magyar nyelvű fordításban is megjelenjék. 6" Ez is megtörtént. Segítségével azóta is bővül, gazdagodik a képviselők szókincse, tökéletesedik megtisztelő közéleti tevékenységük, és hatékonyabbá válik a nemzetiségi lakosság körében végzett tömegpolitikai munka. 5 8 Vö. Az SZSZK kormányának 1972. május 10-i 211. sz. határozata a munkabiztonság és az üzemi balesetek 1971. évi alakulásáról a Szlovák Szocialista Köztársaságban. - Uo. 50. 1. 5 9 Az SZSZK kormányának 1972. szeptember 27-i 388. sz. határozatáról van szó, amelyet „A nemzeti bizottsági képviselők, tisztségviselők és dolgozók politikai és szakmai színvonala emelésének alapelvei" valóra váltásáról az 1971/1972-es tanévben és az 1972/1973-as új tanév előkészületeiről szóló belügyminiszteri jelentéssel kapcsolatban fogadott el. - Uo. 51. 1. 6 0 Uo. 51. 1. 198
