Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Ó-Tátrafüred

halomra gyűlt puskáik előtt. Bakatorral kezdték tegnapelőtt, de már a tokaji asszu szalmás palackjainak dugói cuppognak a csintalan anekdoták közben, melyeknek borsa fülig pirítja el egyik-másik ifjú ember leányos arcát. Tisztelendő, tiszteletes is megbotránkozva csóválja fejét a vastagabbjánál, de csak elhümmögik az óvást, mert Csáky István uramat épen a legcsiklandósabb részletek kacagtatják meg a könnyezésig. No de járhatja még az »örökpohár«, pajzán tréfa, az asszonyok cókmókostul messze lent a völgyben járnak, mire pedig a száz gyertyától világos vadászterembe betipegnek a selyemcipellők s a Csáky-banda rárántja az »özvegyasszonyok táncát«, a deli lovagok olyan szelid arcokkal hajolnak meg a dámák előtt, mintha most jönnének az első szent áldozásról. ... A félut derekán kisiklunk a ködvilágból s egy pillanat alatt bent vagyunk a Tátra rózsaujju reggeli napjának ragyogó varázsországában. Előttünk a szalóki csúcs, mint egy húsvéti ceremóniához öltözött püspökóriás, fején fehér infula, vállairól pedig a drágakövek milliárdjaitól csillogó hatalmas redőkben ezüst vesperale omlik le, mig körül a hóval vattázott karácsonyfák ezrei pompáznak az aranyos sugárkévékben. Csáky István vadászlakát óriásipalotává varázsolta a csalóka fata morgana, a savanyuvizforrás körül pedig gyönyörű kéjlakokat hintett el valami pajkos tündér. A meseország alján tejtenger hömpölyög s elfullasztja, eltakarja a lenti rosszat, csúnyát.