Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Lőcse

heves vitában az a szigorú szó győz, mely Fabriciusnak, Lőcse város birájának keskeny ajkairól hangzik el. ... A Ketterhäuschen foglyával ingerkedő tömeg figyelmét a balták csattogása tereli el a meggyalázott leányzóról. Ácsolják már a vérpadot, melyen holnap egy büszke főúr piros véie togja fehérre mosni a város hosszú gyászának feketéjét. Mintha a történelem templomában járnánk, de annak komorságát a legendák mozaikja teszi derűssé, vonzóvá. A hajdan visszacsillanó sugaraiba beleolvad lelkünk s a legendás kor mindent ékitő, mindent szépitő szemüvegétől bizony nehezen tudunk elválni. A város szerteszét levő történelmi becsű, muzeális értékű emlékei, régi dicsőségnek, letűnt szebb kornak visszaragyogása, regélő romoknak bus elégiája ur itt rajtunk s bizonybizony nem könnyen tudunk beilleszkedni a mai állapotok szemlélőjének elfogulatlan szerepébe. A hajdani kiskirályság hatalmi jelvényei a várost körülivelő várfalak, kapuk, bástyák és tornyok históriai becsű relikviák, de művészi becsük alig van. Az egykori lőcsei polgár a művészi alkotásokat nem tette ki az ellenséges golyók veszélyének. Nagy kár, hog}' a várost több izben dúlta a tüzveszedelem s igy épitészeti remekei részben elpusztultak, részben pedig átépítették azokat s igy eredeti szépségükből sokat vesztettek. Gyönyörű városházának csak kapuja maradt meg az eredeti gótikus stílusból, mig a kétoldalt körülvevő oszlopcsar-