Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Akiben a Szepesség lelke megszólalt (Peéry Rezső)

szeti környezetet, mely a legjobban ihleti s mely szándé­kainak leginkább megfelel. A környezet teremti az írót, de az író is teremti és választja környezetét. így alkotta meg Krúdy Gyula a mai Szlovákia északi határainak múltbéli és félmultbéli hangulati légkörét. Azt, ami nagyapáink és nagyanyáink, apáink és anyáink életében a magyar agrár­életformától különböző volt, mert céhpolgár ősök büszke autonóm kis világa, hegyek közé zárt népek százados köz­társasága formálta ki, mindazt, ami kisvárosaink életfor­májában kecses, vidám és méltóságos, időtől elkésett, de értékes, felébred és élni kezd Krúdy Gyula művészetében. Hogyan kellett minderre rátalálnia ? Krúdy Gyula írói alkotásának alapvető vonása az idő-probléma, a jelennek a múlttal való helyettesítése s a közösségi emlékezés kérdése. Az emberi élet gazdagságát az elmúlt élmények ébersége, az emlékezés határozza meg. Krúdy művészetének halhatatlan ereje a differenciált és részletes emlékezés egy általános multhangulat álomszerű közegében, a test és lélek közös emlékeinek tisztelete. A mult sztatikai értékének ismeretére tanít, jelen fogalmunk viszonylagosságára. Az ilyen iroda­lom okos megértés és edzett judiciumot kíván. Krúdy maga­tartása a régiségnek tisztelete, de annak szép, derűs, em­beries vonásaiban — akár Anatole France-é. Majdnem azt mondhatjuk, ama mulandó, feledésbe menő árnyalatokat védi és keresi, melyeket az idő igaztalanul és mostohán itél halálra s melyeket a humanista emlékezés mégis csak meg­őriz. * Így volt törvényszerű, hogy Krúdy Gyula nálunk leg­igazibb hazáját találta meg. A mai Északszlovákia ősrégi, girbe-gurba uccájú városkái között, a hegyek és várak alatt, melyek körül, mint a köd, ma is mesék ülnek — a Szepességen, ahol időtlen-idők óta kialakult a szerény és munkás polgári magatartás, a kisaránylú, de független em­beri életmód egyéni méltósága. Az emlékek ott halmozód­nak fel és őrződnek meg, ahol a kultúra régi és megbe­csült. Krúdy Gyula finomságokat értékelő fantáziája város­kák sokszínű, sokrétű, az öreg emlékeket s egy kifakulóban — 133 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom