Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Akiben a Szepesség lelke megszólalt (Peéry Rezső)

melynek tovatünését nosztalgikus iróniával rajzolta meg : melyet elitélt és szeretett. Krúdy kora, életformája és műveltsége viszont huszadik századbeli európai és városi volt. Nála a félmúlt felfedezése sokkal merészebb írói vállalás és teremtés. Bátor, szemléleti és költői forma, modern művészi probléma. Mikszáth magyar úr volt, akiben az angol epika tradíciója dolgozott s természetszerűleg csak azt írhatta meg, amit megírt. Krúdy Gyula európai művész, aki öntudatlanul s tán heves belső harcokkal az időproblémát állította írói teremtésének középpontjába s ugyanakkor Mikszáth egészséges, mély és ösztönös realista hagyományát szublimálta és mélyítette el. Nem véletlen, hogy Mikszáth a mi hegyeink és városaink közt érezte otthon magát, hiszen szláv parasztok, derék palóc mesteremberek, bogaras várurak és józan városi polgárok sorsának írója lett. Ahogy ő a palócföldön, úgy talált később Knúdy Gyula hazát Podolinban, a volt lengyel határ hegyei alatt. Krúdy Gyula táj- és emberélményének rétegződése hármas : a nyírségi, a budai és a szepességi környezet. Életműve mégis eleven cáfolata annak a tájelméletnek, amely valamilyen végzetes alakító erőt tulajdonít a tájnak az írói alkat kialakulására. Nemcsak a táj, a környezet, a szűkebb haza adja az írót, mint Nyírség Krúdyt, * de az írónak is meg kell keresnie azt a tájat, emberi és termé* A Szepesség hangulatos tollú mesemondója tulajdonkép nem szlovákiai gyökér. Nyíregyházán született (1878 okt. 21.-én) azonban középiskoláit Szlovákiában, Podolinban végezte. A podolini diákévek idején szítta magába a Szepesség lelkét — s innen van az, hogy regényei egész skálájában oly sűrűn jelentkeznek Poprád, Késmárk, Felka, Lőcse, Szepesbéla — s általában az egész Zipserföld jellegzetes figurái, Podolinról pedig egy teljes regenyt irt. »A podolini kisértet» címmel. Mint Schöpflin Aladár írta róla, írói pályáját »Mikszáth nyomdokain kezdte a felföldi élet meleg, meseszerű, melankolikus képeivel.» összegyűjtött munkái tizenhat kötetben 1914-ben jelentek meg. Budapesten halt meg 1933 május 12.-én, anyagi gondokkal küzdve. Halála alkalmából a Prágai Magyar Hírlap hasábjain Szvatkó Pál búcsúztatta, kiemelvén a szoros kapcsokat, melyek Krúdy Gyulát Szlovákia földjéhez fűzték. — 132 —