Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Budatín mondája

»Hol a felhőnek fészke van, S a völgyben, hol a Vág-folyam Örült kacajjal elrohan.« Budatín a középkor festői kulisszái között, talán még poétikusabb hely volt, mint ma. Ablakaival a Vágnak könyökölt : »Nyugot felé tekintve, hol A Vág hegyek közé szorúl, S mellette a szűk völgyi út Szabadolást remélve fut Kopár Oblaczov domborul — Ily foglalóban van bezárva Regényes Budetín határa. Nyugat felé — a Vágót kísérő hegyláncok mögött, a Fehérkárpátok gerincében — s majdnem a morva határon, egy másik vár állott. Budatínnal ellentétben : »Fenn a tetőn e büszke vár, Egyetlen kő a zsámolya, Egy óriási kőszál hova A felleg is hódolni jár — Az a felleg, mely a mezőt A völgyiapályt egy perc előtt Sötét homlokkal járta be És mint haragjának jele Palástja tág

t redői között Ottan-ottan kitündökölt Vakító fényű fegyvere : Onnan tekint le mint király, Oroszlánkő, a büszke vár.« Budatín ura a gőgös Saúnyogh Gáspár volt. Oroszlánkőé lovag Jakusics, aki a vidék egyik leggazdagabb földesura volt. Nem csoda, hogy öt stzemelte ki az agg Szúnyogh egyetlen leánya Katalin jegyeséül. Katalin zárkózott, magányos életet élt. Gyakorta ült esténként ablakában és merőn nézett ki, — de nem nyugat és nem Oroszlánkő felé. »Mint máglya ég a tele hold Magas Fátrának ormain, — 79 —